Ma este zuhanyzás közben azon morfondíroztam, hogy vajon van-e szabad akarat?

Visszagondoltam az életemre, ami 5 évvel ezelőtt teljesen megváltozott. Most olyan életet élek, amilyet soha el nem képzeltem. Németországban lakom úgy, hogy sosem akartam külföldön lakni, német barátom van úgy, hogy sosem akartam külföldi barátot, Dietetikusnak tanulok egy müncheni iskolában úgy, hogy sosem gondoltam volna rá, hogy valamikor német iskolába járok majd…

Vajon ez mind meg volt írva előre? Vagy a véletlen hozta így? Minden a napi ezernyi kis döntéseimnek a következménye lenne?

Én nem hiszek a véletlenekben. Úgy gondolom, hogy minden okkal történik, és ott vagyunk ahol lennünk kell, azokkal akikkel lennünk kell, ott ahol tanulnivaló van, ahol elintéznivaló van, ahol sorsszerződések vannak.

Valahol, valamikor még a leszületésünk előtt leszerződtettünk Istennel, megbeszéltük a részleteket, a szereplőket, kivel, mit, mikor kell lerendezni, miket kell megélni. És most az egész életünk e forgatókönyv szerint alakul. Azt hisszük, hogy minden a véletlen műve, hogy csak így alakult, de valójában már minden előre elrendeltetett, csak már nem emlékszünk rá.

Emlékszek évekkel ezelőtt egy könyvben olvastam egy esettanulmányt. Egy férfiról szólt, aki balesetet szenvedett és valami történt vele, mert innentől kezdve mindenre emlékezett. Emlékezett a megtervezett életére, a jövőjére, tudta előre mi fog történni, kivel fog találkozni, mit fognak csinálni. Innentől kezdve semmi öröme nem volt az életben, nem volt többé számára a meglepetés öröme, a pozitív várakozás öröme és a végén úgy döntött, hogy véget vet életének. Ez a sztori akkor nagyon megérintett. Tényleg minden egyes mozzanatunk meg van írva? Vagy van amiben én döntök?.

Úgy érzem mintha az életem egy összeköttetős rejtvény lenne, ahol a pontok eleve adottak, össze kell kötni őket és a végén kiad egy mintát. A pontok az életem fontosabb eseményei, amik így is úgy is bekövetkeznek, bármit is teszek, bárhogy is döntök, vannak benne bizonyos kötelező személyek, akikkel dolgom van, de az hogy most 2 pontot hogy kötök össze, egyenes vonallal, balról, jobbról, vagy nagy kitérővel az már rajtam múlik.
Rajtam múlik, hogy mennyire élvezem az utat a 2 pont között, mennyire teljesen élem meg az utat, mennyire vagyok kedves a másikkal, milyen ételeket fogyasztok, hogy az élet szépségeit nézem-e vagy bánatos vagyok, hogy a saját belső hangomra hallgatok, vagy hagyom, hogy mások befolyásoljanak, és a negatív energia eltérítsen utamról, hogy jól vagy rosszul bánok-e másokkal, hogy segítőkész vagyok-e másokkal.
Talán ebben lehet szabad akaratunk. Vagyis szeretném azt hinni, hogy legalább ezekben a pontokban van.

És mi van akkor a céltervezéssel? A csapból is az folyik, hogy mennyire fontosak a célok, hogy mindig legyen szemünk előtt, tudjuk, hogy mit akarunk. És mi van akkor, ha az előzőekből kiindulva az életünk fontosabb eseményei előre megvannak írva, de nekem másak a céljaim?? Akkor nem fogom elérni a  céljaimat, vagy nem tesz majd boldoggá ha elértem? Vagy akkor letérek az általam megtervezett útról?
Olyankor lehet az, hogy az ember nincs összhangban önmagával, a lelkével, és folyamatosan rosszul érzi magát, és érzi, hogy nem jó helyen van???

Most úgy gondolom, hogy ha összhangban vagyok magammal, és hallgatok a belső hangomra akkor tudat alatt olyan célokat fogok kitűzni, ami összhangban áll az előre lepaktált történésekkel. A lelkem irányítja döntéseimet. Akkor boldog leszek az úton, és boldog, ha elértem a célt, mert az az ami az én utam, amit odafent megírtam, és akartam, hogy itt ebben a földi életemben beteljesítsem.

Nem tudom, hogy ez így van-e, de néha jó ilyen dolgokon gondolkodni, egy részről akarom hinni, hogy van szabad akaratom, de ugyanakkor meg megnyugtat a tudat ha arra gondolok, hogy már minden előre elterveztetett, mert akkor minden rendben van bármi is történik, a magasabb énem tudja, hogy mi miért történik, és mire van szükségem. Égi vezettetésben részesülök, ha figyelek magamra és a belső hangomra, akkor bármi is történik, úgy van jól.

És itt van még az ok-okozati törvény.

Mikor leszületik a lelkünk már kódolva van benne minden, csak nem emlékszünk rá. A sorsunk nem ebben az életünkben kezdődött, hozzuk magunkkal az előző életünkből, a karmánkkal együtt, a ránk váró megpróbáltatásokkal, tanulnivalókkal. Azt kapjuk, amit előző életünkben, és ebben az életünkben elvetettünk. Ha minden e törvényen alakul, akkor mindig azt kapom vissza, amit elvetettem. Döntéseim is akkor ennek a befolyásoltsága alatt állnak. Ha valamit a múltban elkövettem, akkor az élet úgy rendezi, hogy visszakapjam ezt, és megtapasztaljam, és egész életünk úgy alakul, hogy ezek az események elérjenek, és le tudjuk rendezni a karmánkat, vagy tudjunk tanulni, és fejlődni. Hol van itt akkor a szabad akarat?
Az egész életem az előző életbeli cselekedeteimnek a következménye, és ebben az életben ehhez kapom az elintézetlen feladatokat. Akkor minden döntésem eszerint alakul, a szabad akaratom ezek által lesz irányítva, a lelkem úgy irányit, hogy minél több karmát le tudjak tenni, és egyre jobb emberré váljak, és egyre jobban fejlesszem a képességeimet.

És ha minden előre elrendeltetett, és nincs szabad akarat lehet-e haragudni a másikra? Mindenki a saját útját járja, és a saját megírt életét éli tudattalanul, és ha valaki nekem rosszat tett az is benne volt a megállapodásban? Vagy ez is egy lecke, ezt kapom vissza, épp ezt meg kell nekem tapasztalni? Vagy tanulnom kell belőle, vagy megnézni, hogy miért érint ez meg engem?

Szerintem szabad akaratom van abban, hogy a jót vagy a rosszat választom-e. Választhatom azt, hogy rendben vagyok magammal, fejlesztem magam, próbálom felvenni a kapcsolatot a belső énemmel és Istennel, vagy választhatok úgy, hogy az életet a sötétebb oldaláról vizsgálom és elfordulok Istentől. Isten mindig velünk van, de nem kötelező elfogadni a segítségét. Szabad akaratom van letérni az utamról. Vagy az is a terv része?

Hogy van-e szabad akarat? Talán sosem kapunk erre választ.

Én most úgy hiszem, hogy az élet egy nagy háromdimenziós pókhálórendszer, megadott pontokkal, kötelező eseményekkel, de a pontok között úgy ugrálok, ahogy akarok, és olyan minőségben élhetek, ahogy akarok. Mehetek boldogan vagy szomorúan, segítőkészen, várakozóan.

A jövő változik, talán több lehetséges jövőalternatíva áll a rendelkezésemre, mindig én döntöm, hogy milyen minőségben élem az életem, és hogy érzelmemmel, gondolataimmal és cselekedeteimmel milyen karmát okozok, és milyen irányba mozdulok a jövőm felé.

(Ha valakinek töb tudása van ebben a témában, örömmel várom kommentben!)