Életünkben folyamatosan érnek bennünket váratlan események, nehéz helyzetek, megpróbáltatások, megoldandó feladatok, és úgy érezzük, hogy nem állunk készen, nincs elég erőnk hozzá, túl nagy falatnak látszik a feladat, legszívesebben megfutamodnánk, és ezenkívül nem is értjük miért sújt miket a sors.

Be kell látnunk, hogy ez az élet rendje, folyamatosan kapjuk a megoldandó feladatokat, melyekhez különféle képességek szükségesek. Némelyik feladat könnyebb némelyik nehezebb, de mindegyik megoldható.

A legtöbbször csak a hozzáállásunk miatt tűnik nehéznek egy feladat.

Ha úgy állunk a feladathoz vagy problémához hozzá, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, nem tudom megoldani, nem vagyok képes rá, ez túl nehéz, vagy nem is akarom megcsinálni, akkor sokkal nehezebb lesz meglátni a megoldást, a feladat nyűggé válik, és negatív, stresszes energiát vált ki belőlünk. Ha az energiánkat átszövi a negativizmus, a félelem, a kétely magunkban és a képességeinkben nem vagyunk képesek reálisan gondolkodni és meglátni a megoldást. Problémaorientált gondolkodás gátol a megoldás megtalálásában.

Az ok, amiért nincsenek megoldott szituációk az az, hogy én ebből tanulok és fejlődök, és hasonló szituációkkal a jövőben már a kezdetektől fogva sokkal jobban tudok majd bánni.

És minél hamarabb tanulok, annál értékesebbek lesznek a megoldások a számomra, mert ezeket az életem többi részében, mint tapasztalati érték használni tudom.

És nem minden negatív élmény olyan rossz, mint amilyennek elsőre látszik...

Sokan utálják a munkahelyüket, aztán mikor felmondanak nekik felháborodnak, dühösek, csalódottak, nem értik miért sújtja őket a sors. Aztán kis idő múlva találnak egy új munkahelyet, ahol sokkal boldogabbak, jobban megbecsülik őket, vagy több pénz keresnek, és már újra boldogak. És ha valaki elég tudatos rájön, hogy az a korábbi rossz élmény, hogy elbocsátottak, csak nem volt olyan rossz.

A tudatalattink és a tudatosságunk sokszor közbelép, hogy azt adja nekünk ami után vágyódtunk, de nem volt meg a bátorságunk a szituációt saját kezünkbe venni. Az élet mindig jobban tudja, hogy mi az, ami nekünk való.

Ilyen gondolkodással sok frusztrációtól, harctól, gyűlölettől és irigységtől fosztanánk meg magunkat.

Hiszen minden nemkívánatos szituáció egy lehetőség arra, hogy képességeinket erősítsük, továbbfejlesszük, szituációkat befolyásoljunk, vagy teljesen megváltoztassuk.

Nem csak arról szól, hogy problémamentesen keresztülhaladunk az életen, hanem arról, hogy azokat a szituációkat megváltoztatjuk, amelyek nem tetszenek, és ezzel a hitünket magunkban és a képességeinkben megerősítjük és az életünket befolyásoljuk.

Utólag el tudtam mondani, hogy mindennek az életemben valamilyen oka volt. Ez engem vagy közvetlenül továbbvitt, vagy abból tanulni tudtam, és hosszú távon nézve vitt engem tovább. És vannak dolgok, amikről még nem tudom, hogy miképp szolgáltak, lehet sohasem fogom megtapasztalni, de bízom benne, hogy az Égi tervben mindennek megvan a helye, és megvan az oka, hogy mi miért történik.

A legfontosabb dolog az életünkben, a hozzáállás ahhoz, ami volt, és ahhoz, ami van. Az esemény az csak egy esemény, az semleges, de ahogy mi reagálunk rá az a döntő. Negatív reakció negatív következményekkel jár. Az eseményekre válaszolt reakcióink alakítják az egész életünket. 

Ha például lekéssük a vonatot, az csak egy esemény. A reakcióm lehet pozitiv vagy negatív. Negatív ha el kezdek dühöngeni, átkozni a sorsot, vagy negatívan beszélni a szituációról, és hogy már megint ez van, megint engem ver a sors, akkor egyre több negatív élményt és megerősítést fogok erre találni. Egyre jobban belekerülök a spirálba ami lefelé húz. Egyik negatív gondolatból kerülök a másikba, és észre se veszem, de már rosszul érzem magam lelkileg, mindenben csak a rosszat látom, és egyre több negatív helyzetet vonzok magamhoz.
De nézhetem a szituációt úgy is, hogy jól van lekéstem, nem így terveztem, de ez van, biztos meg van az oka, lássuk mit tehetek és mit hozhatok ki a helyzetből. Lehet ezalatt az idő alatt míg a következő vonatra várok, találkozok valakivel aki fontos, vagy segíthetek valakin, vagy egyszerűen jut egy kis idő magamra, vagy sétálni menni ezalatt az idő alatt. Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a helyzetből. Mindenben lehet találni valami jót és hasznosat.

Természetes nézhetem a múltamat is úgy, hogy mi volt benne nem a legjobb, vagy a figyelmemet úgy fordítom, hogy hálával szemlélem milyen jó is az élet hozzám.

Korábban mindig úgy gondoltam, hogy ha az vagy az változik, akkor én is megváltoztatom magam. De az élet nem így működik, és soha nem is fog így működni.

És ha te egyszer igazán mélyen magadba nézel, akkor utólag sok helyzetet más világításban fogsz látni és hálás leszel, hogy minden úgy történt, ahogy történt.

És ma már elmondhatom, hogy hálás vagyok minden múltbéli történésért, mert ha a múltbéli nehéz helyzetek, szituációk nem lettek volna, ma nem lennék itt, nem fejlesztettem volna ki különböző képességeket, vagy nem erősödtem volna meg. Ezek a szituációk hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok, egyre erősebb,  egyre elfogadóbban, és a jövőbeni problémákat már könnyebben oldom meg.

A probléma nem lesz kevesebb vagy könnyebb, csak mi erősödünk meg hozzájuk. Mindig meg kell nézni a nehéz időszakokban, hogy mire akar ez engem tanítani, mit tudok belőle kihozni. Az élet a különféle szituációkon keresztül megerősít minket, olykor könnyebb máskor nehezebb leckékkel, de ez mind felkészít minket a jövőre.

Én valamilyen negatív szituáció, trauma után magamba zuhanok egy pillanatra, sajnálom magam pár órán át, sírok is ha úgy van, aztán megjelenik bennem egy belső reménysugár ami azt mondja, hogy elég volt, szedd össze magad, te vagy az életed alakítója. Egy belső hang mindig felállásra sarkall, és elülteti bennem a reményt, és egy belső motiváció jelenik meg. És mióta fejlesztem magam ezek a depressziós fázisok sokkal rövidebbek, és gyorsabban tudom össze szedni magam. Tudom, hogy bármilyen felleges is az ég, a nap ott van mögötte, és egyszer ki fog sütni. Rajtam múlik, meddig engedem meg a borús időt, és mikor engedem meg, hogy beragyogja az életemet a napfény. Hiszen minden szomorúsággal és sajnálkozással töltött idő csökkenti a boldogan élhető óráink számát. És ki akarna boldogtalanságban élni ha boldog is lehet?