Ebben az írásomban az érzelmekről lesz szó. Már régóta figyelem az érzelmeimet, és megfigyeltem, hogy bizonyos helyzetekben, például ha nagyon mérges vagyok, nem tudok tisztán gondolkodni, ez az energia nem hagy tudatosan gondolkodni, az érzelmeim átveszik a hatalmat felettem, és ők irányítanak.

Aztán később mikor lehiggadok, jutnak eszembe a dolgok, hogy mit kellett volna tenni, hogyan kellett volna cselekedni, miket kellett volna mondani. Ilyen helyzetek után megígérem magamnak, hogy legközelebb másképp cselekszem, és odafigyelek arra, hogy nyugodt maradjak, és ezáltal tudjam befolyásolni azt, amit teszek és mondok, de a legtöbbször megint nem így alakul. És mindig mérges leszek magamra és csalódott, hogy már megint nem tudtam éber maradni, megint az érzelmeim győztek.

De miért van ez így? A választ erre a kérdésemre, Kolozsi Mariann Érzelmi intelligencia előadásán találtam meg. Az agyunk 3 részből áll. Az egyik az agyalapunk, ez szabályozza az elsődleges életfunkcióinkat. A második a limbikus agy, ez az érzelmi agy. Itt keletkeznek az értékeink, érzelmeink, hitünk. És a harmadik a gondolkodó agy.

Ami a problémát okozza, hogy az érzelmi agyunk sokkal aktívabb, mint a gondolkodó agyunk. Az érzelmi agyunktól sokkal több idegpálya alakult ki a gondolkodó agyunk és a test többi részei felé. A gondolkodó agyunkban sokszor nem is tudatosodik az érzelmi agytól kapott információ, ezek tudat alatt lesznek feldolgozva, tudat alatt cselekszünk és reagálunk, és nem figyelünk az érzelmeinkre.

Másképp döntünk például, ha jó kedvünk van, és másképp ha rossz.

Az, hogy épp milyen kedvünk van, sokszor egyáltalán nem a jelenlegi helyzettől függ, hanem hatnak ránk a tudatalattiban tárolt hitrendszerek, a régi tapasztalataink, félelmeink, gátlásaink.

Igazából sosem vagyunk igazán önmagunk, és nem az alapján döntünk, amit igazán szeretnénk, hanem az épp aktuális érzelmeink rángatnak. Bizonyos helyzetekben bekapcsolnak bizonyos minták, ami újra és újra ugyanolyan döntésre sarkallnak.

Például, ha iskolás koromban ért egy olyan esemény, hogy kint álltam az osztály előtt és feleltem, de valami hülyeséget mondtam és kinevettek, akkor ehhez az eseményhez egy negatív élmény társul, egy negatív érzelem, gátlás vagy félelem csatlakozik hozzá, és a jövőben minden hasonló szituációban, például ahol emberek előtt kell beszélni bekapcsol ez a félelem a beégéstől, félelem, hogy kinevetnek.

Ez mind tudat alatt zajlik, mi csak annyit érzünk belőle, hogy látszólag ok nélkül elkezdünk félni vagy parázni, vagy dadogni, vagy nem merünk elvállalni egy projektet ahol emberek előtt kell beszélni, mert a tudatalattink véd minket az újabb ilyen élménytől.

Milyen csodálatos lenne, ha olyankor amikor olyan helyzetbe kerülök, ami mindig veszekedésbe torkollik, úgy tudnék a másikra figyelni, hogy azt nézem, ki is ő valójában, mi lakozik az érzelmei mögött, próbálni megérteni miért viselkedik úgy ahogy, türelemmel és megértéssel tudnék rá figyelni.

Hát nem lenne nagyszerű, ha érzelmeinkkel tudnánk irányítani a gondolatainkat, a szituációkat? Mindig meg tudnánk őrizni a hidegvérünket, és ezáltal egy jó irányba tudnánk terelni az életünket. Nem lennének érzelmi hullámzásaink, mindig tudatában lennénk gondolatainknak, és érzelmeinket úgy tudnánk befolyásolni, ahogy szeretnénk.

Ha befolyásolni tudnám az érzelmeimet, akkor befolyásolni tudnám az egész életemet. Minden helyzetben nyugodt, magabiztos, bátor tudnék maradni. Szeretném magamat, elhinném, hogy jó társaság vagyok, hogy úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok. Az eseményeket felülről tudnám szemlélni, az embereket ítélkezés nélkül, a valódi lényükre koncentrálva.

Mennyivel másképp alakulhatott volna a múlt, ha másokkal másképp bántam volna, ha nem engedtem volna, hogy a negatív érzelmeim beleszóljanak a kapcsolataimba, ha nem a düh, a harag, az agresszió, a félelem irányította volna az eseményeket. Mennyi stresszt, haragot, gyűlöletet spórolhattunk volna meg magunknak. Ezt a sok feleslegesen elfecsérelt energiát saját magunkra és emberi kapcsolataink fejlesztésére fordíthattunk volna. De ez már a múlt.

Elhatároztam, hogy odafigyelek az érzelmeimre, felfedezem ha érzelmeim egy negatív irányba mozdulnak el. Meg kell őket állítani, mielőtt teljesen átveszik a hatalmat és esélyem sincs utána már befolyásolni a gondolkodó agyamat. Meg kell tanulnom felfedezni, és kezelni az érzelmeimet, mert nem akarom, hogy egy életen át az érzelmeim rángassanak ide –oda, és meg kell tanulnom felfedezni mások érzelmeit is, és meglátni a valós embert az érzelmek mögött, mert tudom, hogy a másik embert is az érzelmei irányítják, és talán ő sem ezt szeretné, és akár nincs is tudatában annak, hogy mit cselekszik. És ha én tudatos maradok, akkor talán nála sem uralkodnak el annyira a negatív érzelmek.

Alapvetően az érzelmeink jó célt szolgálnak. Megmutaták, hogy milyen minőségű gondolataink vannak. Ha például jó kedvem van, és egyszercsak szomorú leszek ok nélkül, akkor a testem jelez, hogy a gondolataim valami negatív felé fordultak, lehet valami negatívra gondoltam, és a  testem reagál és megmutatja, hogy ez nekem nem jó, és hogy negatív a kisugárzásom és negatívat vonzok épp.

El kell gondolkodni azon, hogy milyen érzés kerített minket éppen hatalmába. Ha dühösek vagyunk, és épp leszidtuk a párunkat, akkor biztos, hogy rá vagyunk dühösek? Vagy talán fáj valamink, vagy rossz napunk volt a munkahelyen és ezt vetítjük rá?

Mióta a fejlesztem magam, és elkezdtem a Theta Healinget folyamatosan bővül a látóköröm, és amire eddig azt mondtam, hogy biztosan úgy van, ma már tudom, hogy másképp is lehet.

Ha valaki undok vagy barátságtalan velem, nem az az első, hogy visszatámadok, védem magam reflexből, hanem próbálom megérteni az embert, az érzelmei mögött. Talán fáj valamije, vagy csalódott valakiben, lehet egy régi minta kapcsolt be benne, vagy akár hozott családi hitrendszer? Nem szabad egyből elítélni a másikat és átvenni az érzelmeit, mert az csak felesleges feszültséghez, vitához és a kapcsolat romlásához járul.

Nyugalommal és megértéssel kell fordulni a másik felé, egy nagyobb látószögből nézni a helyzetre, és nem hagyni hogy magukkal ragadjanak az érzelmek. 

Én is ha nagyon fáradt vagyok, sokkal ingerlékenyebb vagyok, és elég kis dolog ahhoz, hogy ráveszekedjek a barátomra. Utána mindig meg is bánom, mert tudom, hogy megint hülyeség miatt veszekedtünk, megint csak az érzelmek játékának voltunk az áldozatai.

Nagyon szeretem a Theta Healinges gondolkodást. Itt arról van szó, hogy bármilyen problémám van, a probléma sosem az amire először gondolok, vagy ha például neheztelek valakire, sosem arra a személyre neheztelek igazán.

Például ha neheztelünk valakire, akkor az a személyiség vagy szituáció valamire emlékeztet minket a múltból, valamit bekapcsol bennünk és minden ilyen helyzetben neheztelést vált ki. Lehetséges, hogy mikor kisgyerekek voltunk a szomszéd néni mindig csipkedte az arcunkat, és ez olyan negatív élményt hagyott bennünk, hogy felnőttkorunkban, mindenkire aki erre a szomszéd nénire emlékeztet neheztelni fogunk. Ezért van az, hogy nagyon sokszor nem is értjük miért utáljuk a másikat, vagy miért vált ki ellenszenvet.

És ilyen gondolkodással nem is szabad egyből magunkra venni, ha a másik szóval bánt vagy nekünk nem tetszően reagál, és nem szabad érzelmeinktől vezérelve visszatámadni. 

A legtöbb amit tehetek, ha magamon dolgozok, azon hogy fejlődjek, mindig magamba kell keresni az okokat, miért zavar ez engem, hogy érint ez engem, mi történt a múltban és mikor, ami ezt váltja ki bennem. Erre nagyon jó a Theta Healing technika. És amint én magamon dolgozok, és takarítom a hitrendszereimet, a környezetem is változni fog.